Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kórházi történet

2007.12.27

Ez a kis történet remélhetőleg segít kitekinteni a mai hülyeségdömping fátylával elhomályosított valóságra, meglelni önmagunkban az elveszett valódi értékeket:

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel  megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához  közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont  bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a  katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.  Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor  felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az  ablakon át a kinti világból.

 

park2.jpg

A másik ágyon fekvő embert egy idő után  szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta  őket, ez volt minden változatosság az életében.  Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak  távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes  virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.  Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé  képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon  átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a  zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér  az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy  kivigyék az elhunytat.  Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg  kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezte őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.

 

csoda.png

Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.

Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma bármilyen sok is, jusson  eszedbe, hogy  véges.

 

A mappában található képek előnézete Idézetek