Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A legszebb karácsonyi ajándék

2016.12.23

A legszebb karácsonyi ajándék

Egyszer, régen, távol a várostól, egy kicsike kis faluban, élt egy fiú és egy lány, akik nagyon szerették egymást. Mindketten fiatalok voltak, és szép párt alkottak együtt.  A lányt Tündének hívták, a fiút pedig Győzőnek. Mindkettő dolgos volt, szerették az embereket, a fákat, virágokat, állatokat. Szegények voltak, de a szívük, tele volt szeretettel.

tunde-5.jpgTünde egész nap az illatos mezőn vigyázott a libákra, mert ő volt a faluban a libapásztorlány.  Minden nap kihajtotta a ludakat, majd leült a patak partjára. Kibontotta gyönyörű hosszú barna haját, amely olyan fényes volt, hogy a napfény is elcsúszott rajta. Ilyenkor kifésülte, és hagyta, hogy a szellő belebújjon. Koszorút font a mező virágaiból, és a fejére tette. Nagyon szerette a könyveket, ezért sokat olvasott.

gyozo.jpgGyőző tőle nem messze, a vízimalomban dolgozott. Az öreg molnárnak segített cipelni a lisztes zsákokat. A sok munkától szépen megerősödött a háta, válla, karja, izmai kidomborodtak. Amikor munka közben kitekintett, látta szerelmét, ahogy a lágy szellő vidáman játszik csillogó hajával. Ilyenkor hangosan füttyentett egyet, amire Tünde felkapta a fejét, és mosolyogva integettek egymásnak. Olykor leszaladt a malomból, hogy csókot váltson kedvesével. Megsimogatta gyönyörű haját, mélyen beleszagolt, Tünde pedig széles vállára hajtotta a fejét. Kis idő elteltével, visszaballagott.

Ilyenkor az öreg molnár, akit csak Mormoginak hívott, - mert mindig morgott - elkezdte mondani mély, reszelős hangján.

- Mi a fene ütött beléd, hogy folyton leszaladsz a patakhoz?

- Szerelemmel jobban múlik az idő – vetette oda mosolyogva Győző.

- Idővel múlik a szerelem – vágott vissza Mormogi, a maga bölcsességével.

Győző megnézte régi zsebóráján az időt, ami egy közönséges madzagon fityegett. Nagy becsben tartotta, mert a csatában elhunyt nagyapjától örökölte.

tunde-haza.jpgTelt-múlt az idő, leesett a hó, fagyos, fehér ruhába öltözött a táj. Közeledett az első közös karácsonyuk, a szeretet ünnepe.

Elkezdtek tanakodni, hogy mivel lepjék meg a másikat.

 

 

Számukra a szerelem azt jelentette, hogy a másik ember öröme fontosabb a sajátjánál, ezért pedig áldozatot is képesek hozni. hair_brush_swarovski_14_9300ft.jpg

 

Győző arra gondolt, hogy megörvendezteti Tündérkéjét, - merthogy így becézte a lányt – egy gyönyörű, igazi Swarovski kristályokkal kirakott hajkefével. Elképzelte, hogy hogyan fogja szép haját ezzel fésülni. A gondolatot, tett is követte.

 

zsebora.jpgTünde pedig azt tervezte, hogy vesz Győzőnek egy szép, de jó erős óraláncot, hogy ne a madzagon kelljen tartania a zsebóráját. Ha pedig társaságban megkérdezik tőle az időt, akkor ne szégyenkezve vegye elő a zsebéből. Mivel mindketten nagyon szegények voltak, ezért el kellett gondolkozniuk azon, hogy miből vegyék meg a kiszemelt ajándékokat.

Karácsony estéjén a lány, szépen kicsinosította magát, kis piros kendőt kötött a fejére, ami nagyon jól állt neki. Az ajándékát a gyönyörűen feldíszített fa alá helyezte, és izgatottan várta a szerelmét. Ezalatt Győző is kicsípte magát, és egész úton arra gondolt, hogy mennyire tökéletes ajándékot sikerült vásárolnia. Nagyon örültek a találkozásnak, és mosolyogva nyújtották át a szép kis csomagokat.

- Ez a tiéd, bontsd ki – mondta izgatottan Győző.

-  Ez pedig a te ajándékod – válaszolta Tünde.

Óvatosan bontották ki a csomagolást, és közben lesték a másik arcát. Várták, hogy a másik szemében az öröm csillanjon meg. Mikor meglátták, hogy mit kaptak, remegő kézzel nyúltak az ajándékhoz és szívükhöz szorították. Szemükbe azonban öröm helyett, könnyek gyűltek. Némán egymás nyakába borultak.

- Ezt most elrakom egy kis időre – szólt a lány.

- Rendben – bólintott a fiú beleegyezően.

- Én is elteszem.

Senki sem kérdezte az okát, hogy miért, hisz mindketten sejtették a választ. Tünde a haját adta el a parókakészítőnek, Győző pedig a zsebóráját, hogy legyen pénze. A drága ajándékok, egyszeriben felesleges kacattá váltak.

Másnap katonák jelentek meg a faluban, és azonnal elvittek minden férfit a csatába.  Győző nem akart menni, de muszáj volt. Katonaruhát kapott, széles vállán csak úgy feszült a zubbony.  Búsan indult a nagy útra, mert búcsúra sem maradt idő.  Elszorult a szíve, talpa alatt ropogott a frissen esett hó. Nagyapjára gondolt, aki hősies halállal halt meg egy ütközetben. Három síró gyermeket, és egy szerető feleséget hagyott maga után.

csata.jpgGyőző összeszedte minden bátorságát, és elhatározta, hogy nevéhez hűen, ő is hősiesen fog harcolni, és élve jut vissza a faluba. Kegyetlen viszonyok közt folyt a csata, és rengeteg áldozatot szedett mindkét oldalon. Sorra hullottak a bajtársai, egyre kevesebben maradtak életben. Amikor minden életkedve elment, elővette az óraláncot, és azt nézegette. Tódultak a szép emlékek, eszébe juttatta szerelmét, hajának illatát, akihez már nagyon vágyott vissza. Szívét melegség járta át, ami erőt öntött belé, hogy a végsőkig kitartson.

 Már majdnem 3 éve tartott a csata, ennivalójuk is alig volt. Elcsigázott volt, és fáradt.  Egyszer csak, egy hatalmas ütést érzett a mellkasán. Hirtelen lepergett előtte élete filmkockái. A szívéhez kapott, és érezte, hogy találat érte. Azonban ujjai megakadtak, csomót észlelt. A gyilkos golyó nem jutott el a szívéig, mert az összegabalyodott óralánc, ami most is a zubbonya zsebében volt, elállta az útját, és abba fúródott bele. Győző megmenekült. Hálás volt kedvese karácsonyi ajándékának ami most az életét mentette meg. A falubeliek közül, még hárman maradtak életben. A háborúnak hamarosan vége lett, és együtt indultak haza. Hatalmas honvágyat érzett, és ahogy közeledtek a kis falujukhoz, az egyre csak nőttfalu.jpg, ami gyorsabb menetre késztette. A hó ropogott a csizmájuk alatt, és igencsak szedték a lábukat, hogy karácsonyra hazaérkezzenek. A falu csendes volt, a kéményekben felszálló füst pedig elárulta, hogy hol van begyújtva a kemencébe. Első útja, szerelme házához vezetett. Az ajtóban megállt, és figyelt. Az ablakból halovány gyertyafény szűrődött ki. Halkan kopogott. Nem jött válasz. Óvatosan benyitott, a zár engedett. Belépett a házba, csendes karácsonyi zene szólt, és a szoba közepén ott volt a szépen feldíszített karácsonyfa. Mellette megpillantotta Tündérkéjét, akin most nem a kis piros kendő volt, mint legutóbb. Ugyanis a 3 év alatt megnőtt a haja, és éppen kifésülte a tőle kapott swarovski kristályokkal kirakott hajkefével. Egymásra néztek, és kitárt karokkal rohantak egymás felé, hogy forró csókban, eggyé olvadjanak össze. Nem volt szükség ajándékra, - hisz a legtöbbet adták a másiknak - saját magukat!

Legszebb ajándék az a szeretet, amit mások szívében hagyunk magunk után.                                                                                                      Írta: Nagy Éva Tünde

 

A mappában található képek előnézete Idézetek