Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


kozosseg.jpg

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt:

Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.

Az egész világ tied.

Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj, neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!” 

 

Hamvas Béla: A láthatatlan történet

 

"Vannak emberek, akik egyáltalán nem tévednek, mert semmilyen okos célt nem tűznek ki maguk elé."    /Goethe/

"Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad."   /Goethe/

"Aki nem parancsol önmagának, az mindhalálig szolgamarad."    /Goethe/

"Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem éri el soha."    /Goethe/

"A csoda a hit legkedvesebb gyermeke."   /Goethe/

 


Tatiosz: A szív meghasonlottjai    

 

 

Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták őket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak - és ettől meghasonlottak.
Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltűrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.
De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság? - Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvőbb kelléke: a hazugság, mely az ártatlannak tűnő nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer.
Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig. A szókimondásnak is vannak fokozatai. Bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál. De miként a nyíl, úgy a szó is szélt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértőre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja. Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.
Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derűje hatja át minden napjait.
Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.
A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik. Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket. Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.

 

 


 

Tatiosz

 

 

 Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést. Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés; legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.


 

 Tatiosz: Az vagy, amit gondolsz    

Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélységbe taszít.

A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék.
Jó gondolat helyébe jót várj; a rossz gondolatokért ne várj semmit.
Az vagy amit egész nap gondolsz.
A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.
A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt.


 

Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök    

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben...


 

Weöres Sándor: Tíz lépcső    

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

 


Tatiosz: Fogadd mások fényét megértéssel    

Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát.
Ami igazán jó, ami igazán nagy - ritka; de látni, felismerni a kiválóságot, nagy lélekre vall.
A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek.
Aki ismerni szeretné a többieket, legelőször ismernie kell önmagát.
Az önismeret az ember fokmérője. Az okos ember tudja, hányadán állnak a dolgok, s hol a helye a világban - ez megvédi szívét a lassan, vagy a soha be nem gyógyuló sebektől, és szellemét az emberhez méltatlan gondolatoktól.

 


Tatiosz: A jó ember ritkán téved    

A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk. Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk. Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság.
Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat.
Nincs oly kiválóság, melynél nagyobb ne volna.
Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet. Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.
Ha a szívedre hallgatsz, megbízhatsz ítéleteidben is - a jó ember ritkán téved.

 


Seneca: Az önmagadhoz vezető útról    

Jól teszed, ha útnak indulsz; tűzz ki magad elé úti célokat, de mindenekelött érkezz el önmagadhoz.
Hogyan? - kérdezed. Haladj a bölcsességben, de legelőször is azzal törődj, hogy következetes légy önmagadhoz.
Ahányszor próbára akarod tenni, hogy elértél-e valamit, figyeld meg: ma ugyanazt akarod-e, amit tegnap akartál?
A célok változása azt mutatja, hogy a lélek hullámok közt sodródik: hol itt, hol ott bukkan fel - a szél járása szerint. Amit megalapoztak, amit jól rögzítettek, az nem imbolyog a szélben. Ez csak a bölcs osztályrésze, de valamennyire részesülnek belőle a bölcsességre törekvők is, mondjuk, azok, akik már szert tettek némi bölcsességre.
Akkor mi a különbség köztük? - kérdezed, joggal. Az egyik megmoccan, de nem lendül máshová, egy helyben ingadozik. A másik meg se moccan.
Élj egészségben!

 


Joubert: A tiszteletről

Tiszteletet érezni még jobb, mint tiszteletet ébreszteni: a tisztelettudó ember ugyanis mindig tiszteletre méltó is egyben.
A tisztelet forrása és végső oka abban rejlik, hogy tudjuk, mi a kiválóság, s hogy él bennünk a tökéletesség eszménye - márpedig az nem ébred föl abban, akiben nincs semmi kiváló.



Marcus Aurelius: Az emberi nagyságról    

Öljenek, szabdaljanak, átkozzanak téged!
Befolyásolhat-e mindez abban, hogy értelmed tiszta, gondolkodásod józan, lelked igazságos maradjon?
Olyan ez, mintha valaki tiszta édesvizű forrásból iszik, és közben ócsárolja. Az pedig továbbra is ontja üdítő italát, s ha sarat vagy szemetet szórsz belé, kimossa magából, és tiszta marad.
Hogyan tehetsz szert egy ilyen soha ki nem apadó forrásra a poshadt vizű kút helyett? Ha minden napon, a nap minden órájában, az óra minden percében, a perc minden pillanatában megőrzöd lelked tisztaságát: a jóindulatot, a szemérmet, a tiszteletet, az alázatot, a méltányosságot, a jó célra forgatott erőt -, vagyis felszabadulsz mindazok alól, melyek a nagyság ellenzői.


 

Marcus Aurelius:

Ne ijeszd magad azzal, hogy képzeletben az élet egészét átfogod! Ne sűrítsd egy gondolatba, hogy előreláthatólag milyen és mennyi baj vár rád, hanem minden egyes fölmerülő esetben tedd föl magadnak a kérdést: mi ebben a dologban a tűrhetetlen és elviselhetetlen? Bizony szégyellnéd bevallani! Azután idézd emlékezetedbe, hogy sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, hanem mindig csak a jelen. Ennek a súlya pedig kisebbedik, ha egymagában körülhatárolod, és ha értelmednek szemrehányást teszel, hogy még arra sem képes, hogy a jelent önmagában elviselje.


 

Descartes: A filozófiáról
Descartes: Értekezés a módszerről (részlet)

A józan ész, az a dolog, ami legjobban oszlik meg az emberek között, mert mindenki azt hiszi, hogy annyit kapott belőle, hogy még azok sem szoktak maguknak többet kívánni, mint amennyijük van, akiket minden más dologban csak igen nehéz kielégíteni.
S nem valószínű, hogy ebben mindenki téved, ez inkább azt bizonyítja, hogy az a képesség, amelynél fogva helyesen ítélünk, s az igazat megkülönböztetjük a hamistól - s tulajdonképpen ez az amit józan értelemnek nevezünk - természettől fogva egyenlő minden emberben; úgyhogy véleményeik nem azért különböznek, mert egyesek eszesebbek másoknál, hanem azért, mert gondolatainkat különböző utakon vezetjük, s nem ugyanazokat a dolgokat nézzük.*
Nem elég ugyanis, hogy valakinek jó esze legyen, a fődolog az, hogy azt jól használja. (...)
Az emberek különböző cselekedeteit és vállalkozásait a filozófus szemével nézve, szinte egyet sem találok, melyet ne tartanék hiábavalónak és haszontalannak. A jövőre nézve pedig azt remélem, ha az emberi, a tisztán emberi foglalkozások között van olyan** amely igazán jó és fontos, akkor merem hinni, hogy az a foglalkozás az, amelyet én választottam.***

_______________________

* = "nem ugyanazokat a dolgokat nézzük" Ez alatt Descartes azt érti, hogy a félreértések gyakran abból születnek, hogy csak látszólag beszélünk ugyanarról, de valójában egyazon szavak alatt (amelyekkel épp beszélünk) mást-és mást értünk. Így elbeszélgetnek egymás mellett.
** = "a tisztán emberi foglalkozások között van olyan" - mondja, és a "tisztán emberi" alatt azt érti, amibe nem vegyül isteni, vagyis ezzel különbséget tesz a teológia és a "többi más" között. A "többi más" kategóriáján belül érti a továbbiakat, és a teológiába nem kíván belefolyni.
*** = "amely igazán jó és fontos, akkor merem hinni, hogy az a foglalkozás az, amelyet én választottam." Ez alatt azt érti, hogy az igazán fontos foglalkozás, a dolgok summájának értése, kutatása, bírása. Vagyis nem a mesterségek, a kereskedés, a vállalkozások az élet igazán fontos dolgai (ezek hiábavalóságok - mondja), hanem az igazság keresése a főfeladat: mi az élet értelme, mi a boldogság lényege, mi az ember célja és rendeltetése (stb.) és ezek kutatása

 


Gracián: Lenni és látszani    

A dolgok értékét nem azok adják meg, amik, hanem az, aminek látszanak. Valamit érni és megmutatni tudni, annyi, mint kétszer annyit érni. Még az igazságot sem tisztelik, ahol nem látszik róla, hogy ő az igazság. Nagy az ámítás hatalma; a dolgokat a külszínűkről ítélik meg: a jó külső a belső szépség legtökéletesebb ajánlólevele. .

 


Voltaire: Erény

Mi az erény? Ha egy ember jót tesz felebarátjával.
Nevezhetek-e erénynek mást, mint ami a javamra szolgált? Én ínségben élek, te bőkezű vagy; veszélybe kerülök, te a segítségemre sietsz; félrevezetnek, és te fölvilágosítasz az igazságról; senki sem törődik velem, de te megvigasztalsz; tudatlan vagyok, s te beavatsz a tudás szentélyébe - persze hogy erényesnek foglak nevezni.
De mit kezdjünk a főerényekkel, vagyis az isteni erényekkel?
Némelyik alighanem ott marad az iskolák falai és a könyvek lapjai közt.
Mert mit érdekel engem, hogy mértékletes vagy e-?
A mértékletesség egészségügyi rendszabály; ha követed és jobban érzed magad tőle, a magam részéről szerencsét kívánok hozzá.
Hiszel és reménykedsz, ehhez még melegebben kívánok szerencsét, hiszen így részed lesz az örök üdvösségben.
Isteni erényeid égi adományok; főerényeid pedig kiváló tulajdonságok, amelyek a segítségedre vannak az élet mindennapjaiban - de felebarátaid szempontjából egyik sem számít valódi erénynek.

Az okos ember önmagával tesz jót, az erényes ember a társaival.
Igaza volt Szent Pálnak, amikor azt mondta: a szeretet fontosabb, mint a hit és a remény... *
Az erény az emberek közt nem egyéb, mint a jó cselekedetek cseréje; aki nem vesz részt benne, az nem létezik a többiek számára. Ha egy szent az emberek között élne, minden bizonnyal jót cselekedne; de amíg nem ott él, addig csak önmaga számára** lehet jó, a mi számunkra nem - így aligha nevezhetjük őt erényesnek...

Komolyabb ellenvetést is hallottam: Néró, VI. Sándor pápa és még több hasonló szörnyeteg is tett jót - mondják.
Erre merészen azt felelem: azon a napon, amikor jót tettek, erényesek voltak.
Némelyek pedig azt állítják: az isteni Antonius császár *** nem volt erényes. Azt mondják róla, hogy konok sztoikus volt, és nem elégedett meg azzal, hogy parancsolhat az embereknek, hanem a megbecsülésüket is óhajtotta. Minden jót, amit az emberiségért tett, a maga hasznára fordított; igaz, szorgalmas, jóságos és igazságos volt, de csak hiúságból, így hazug erényeivel félrevezette az embereket.
Erre én csak ezt kiáltom: "Istenem, adj nekünk minél több ilyen szélhámost!"

_______________________________________

* = Pál apostol szavaira gondol, melyet a Szeretet Himnuszából idéz, a Korinthusiaknak írott első levél 13. fejezetéből, az utolsó verset, mely így hangzik: "Megmarad azért a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek között pedig legnagyobb a szeretet." (1Kor 13,13)
** = Az "ott él" alatt a szerzetesrendeket érti, ahol a szerzetesek (a "szentek") a világtól elkülönülten éltek, így nem tehettek semmi jót az emberekkel.
*** = Antonius császár alatt Marcus Aurelius sztoikus filozófust érti (Róma császárát), aki teljes nevén: Marcus Aurelius Annius Verus Antonius. Életéről olvashatsz weblapomon a Csarnok bölcsei rovatban, gondolatait pedig a Marcus Aurelius elmélkedései rovatban.

 

A mappában található képek előnézete Idézetek