Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Örök jelenben élni

2012.10.12

gond.jpgEgy indiai bölcs - Swami Buddharakita Teyra - szerint megdöbbentően fegyelmezetlen az európai emberek gondolkodása. Képzeletükben mindig az irrealitásokban kóborolnak. Vagy a múltjukon töprengenek, ami már nincs, vagy  jövőjüket tervezik, ami még nincs. S a két nincs között alig élik át az egyetlent vant, a jelent. 

 Örök jelenben kellene hát élni, s főként bátran, vállalva vágyainkat, igényeinket, a szív követeléseit. Feldereng egy megrendítő film emléke.

 

   Jól kereső, banktisztviselő, családjának oszlopa. Feleség, két gyerek, szélütött nagypapa, bogaras nagynéni. A családfő influenzás lesz, nagyszerűen, és szeretettel ápolják. Meggyógyul, de a betegségből visszamarad egy furcsa köhécselés. Végül is felkeresi gyerekkori testi-lelki jó barátját, egy orvost. Vizsgálatokra küldi, majd egy délután leül vele szemben: 

  - Figyelj ide! Régi barátom vagy, erős lekű ember. Én téged nem tudlak, és nem is akarlak becsapni. Tüdőrákod van!

A férfi megrendül, csönd ereszkedik közéjük, majd megkérdi:

  - Mennyi időm van még?

  - Hát ezt nem lehet pontosan tudni. A daganat fejlődhet gyorsabban, lassabban is. De orvosi számítás szerint még van hat-nyolc hónapod.

A férfi járja a párizsi utcákat, és Istennel beszélget.

  - Oké. Ennyi időt adtál nekem. Elfogadom, nem lázadozom ellene, de a maradék idő legyen az enyém!

Már haza se megy, kiveszi a pénzét a bankból, és eltűnik Párizsból. Először Marseille-be megy, és élni kezd a kikőtő-negyedben. Más világ, más emberek, másfajta kapcsolatok. Tengerészek, rakodómunkások, csempészek, kurvák, vendéglősök, dizőzök... Majd átmegy Észak- Afrikába. Az életnek eddig nem is sejtett vetületébe kerül. Furcsa barátságok, furcsa szerelmek, csalódások, mágiák, másfajta értékrendek, célok, és becsvágyak, mint amiket eddig ismert. S lasssan eltelik nyolc hónap. Akkor visszatér Párizsba, felkeresi a barátját. 

  - Kérlek, vizsgálj meg, hol tart most a dolog. Én még mindig jól vagyok. Mire kell számítanom? 

 A barát hosszan nézi őt.

  - Hát jó. Soha nem volt tüdőrákod. De láttam, hogyan élsz. S ha te egy olyan ökör vagy, hogy egy halálos ítéletre van szükséged ahhoz, hogy a szíved szerint merj élni, jött egy alkalom, és én megtettem neked ezt a szívességet...

Tudod, mindenki túlértékeli a saját fontosságát mások életében. A családod is élni tudott nélküled. Senki sem halt bele a hiányodba.

 

 

Eddig a film. S néha tényleg egy halálos ítélet bátorít fel, ejt kétségbe annyira minket, hogy végre önmagunk merünk lenni. A legtöbb lelki nyavalyánk, és nyomorúságunk abból származik, hogy folytonosan erőszakot teszünk önmagunkon, vágyainkkal ellentétes létformába, kapcsolatokba, munkába erőszakoljuk bele saját magunkat. Azután már lassan azt is elfeledjük, hogyan szeretnénk élni. ideológiákat gyártunk megalkuvásunk igazolására, s ebben fő szerepe az áldozatnak, az önzetlenségnek van. Pedig talán csak gyávaságról van szó.   

 

                                                         Forrás: Popper Péter - Lelkek és göröngyök